Azt igértem, hogy a netes angoltanulásomról fogok írni, de azzal most várnotok kell pár napot. Beiratkoztam ugyanis egy másik netes tanfolyamra, ami a htk01 fedőnevet viseli és a tanulás jövőjével foglalkozik. Itt pedig házi feladatul kaptuk, hogy írjunk a tanfolyammal kapcsolatos blogbejegyzést. Mivel ez éppen beleillik a múlt héten kezdett „Tanulás a neten” sorozatomba, így hát még nem indítottam rá másik blogot. Viszont mivel a blogom nem elsősorban tanároknak, filozófusoknak és tanuláselméleti szakembereknek szól, hanem inkább az internettel most ismerkedőknek, igyekszem ezzel kapcsolatban is gyakorlatias és közérthető lenni.

A htk01 egy olyan internetes tanfolyam, ami a hálózatalapú tanulásról szól, és ami igazán izgalmas benne, hogy módszerében is hálózatalapú: különböző internetes szoftverek segítségével és nemcsak a tanároktól-szervezőktől, hanem egymástól is tanulunk. Így mindjárt a gyakorlatban próbálhatjuk ki, hogy mennyire ehető az adott recept alapján elkészített pudding, azaz mennyire hatékony a javasolt módszer. A közel másfélszáz regisztrált tanuló bemutatkozását végigolvasva úgy gondolom, hogy nagyon jó társaság jött össze, lelkes fiatalokból, az e-learninget már régóta művelő idősebbekből és az új iránt fogékony tanárokból, könyvtárosokból és más gyakorlati szakemberekből. Így ha csak annyi haszna lesz a tanfolyamnak, hogy közelebb kerülünk egymáshoz és egy kicsit megismerjük egymás gondolatait és tevékenységét, már akkor megérte beiratkozni. De ennél többről van szó. Kipróbálhatjuk, hogyan tudjuk használni a különböző internetes eszközöket, közösségi oldalakat, tudásmegosztókat a tanulásban, és hogyan tudunk tanulni egymástól.

Erre számos jó példát találunk a „Tanulás forradalma” című könyvben is, amely e példákon keresztül is a tanulás - és ezzel összefüggésben az információs kor társadalmának - közeljövőjét rajzolja fel. A könyv, bár 1999-ben jelent meg, és dinamikusan fejlődő területről szól, mégis  aktuális, ajánlom mindenkinek, akit érdekel ez a téma. A magyar kiadás nem biztos, hogy még kapható, de angolul ingyen elolvasható a http://www.thelearningweb.net címen. 2008-ban pedig új, átdolgozott kiadása is megjelent (angolul), amelynek tartalomjegyzéke és első 34 oldala ingyen letölthető ugyanitt. Ez a kiadás már a hálózatokkal is foglalkozik.

Megosztás a Facebookon

Az internet hatása a tanulásra-oktatásra szerintem olyan jelentőségű, mint annakidején a könyvnyomtatás feltalálása volt. Szinte minden tudás és majd mindenki számára elérhető, csak keresni és válogatni kell megtanulni, de még ahhoz is van tananyag...

A mai tanárok már az ötödikes kissrácot sem a könyvtárba küldik, ha egy házidolgozathoz vagy kiselőadáshoz anyagot kell gyűjteni, hanem a netre. És jól teszik, ha odaküldik, mert ott a diák kényelmesen és ingyen több, frissebb és rendszerezettebb információhoz jut, mint a könyvtárban, és mellékesen még a netes keresési-szerkesztési készségét is fejleszti. Igaz, a tanárnak is tudnia kell olyan kérdéseket feltenni a nebulónak, amiből kiderül, konyít-e a témához, vagy csak összeollózta 2-3 netes dokumentumból az anyagot.

Nekem nincs tévém, mert nem szeretem, ha megmondják, mikor és mit nézzek. Igaz, ma már sok csatorna közül válogathatnék, és kapcsolgathatnám a távirányítót vagy böngészhetném a műsorújságokat, hogy mit érdemes megnézni. De hol van ez a lehetőség attól, mintha az érdeklődésemnek megfelelő műsort kulcsszavak és időrend alapján kereshetném ki és akkor nézhetném meg, amikor épp időm és kedvem van hozzá? Ráadásul egy gombnyomással ajánlhatnám a barátaimnak is, ami megtetszett.

A net éppen ezt nyújtja, ha nem is a TV műsorok tekintetében (bár szerintem ez sincs már messze). Azt hiszem egyre többen vagyunk, akik inkább veszik a fáradságot, hogy az étlapról válasszanak, minthogy a menüt egyék meg minden nap, ha az sem olcsóbb. És ugyanez áll a tanulásra is, különösen ha már a kötelező iskolákat elvégezted és a szükséges bizonyítványokat megszerezted. És persze az sem mindegy, hogy a neten ingyen is rengeteget tanulhatsz.

 Ha tanulni akarsz valamit, legegyszerűbb ha beírod a keresőbe a kulcsszavakat. De a Google-ben már blogokra is kereshetsz. Ezeken a keresett témával kapcsolatos cikkeken kívül, gyakran találsz ingyenes email tanfolyamot, vagy ingyen letölthető ebookot is. De ha ebook-okból akarsz tanulni, kereshetsz a témára vagy a szerző nevére a scripd.com-on. Ha prezentációkból vagy diákkal illusztrált hangos előadásokból, akkor a slideshare-t ajánlom, ha videókból, akkor a youtube-ot . Szinte minden témában vannak magyar nyelvű anyagok is ezeken a helyeken, de persze ha tudsz angolul, akkor a lehetőségeid hatványozódnak. Ráadásul eredetiben olvashatsz-hallhatsz a legfrissebb trendekről. És ha nem tudsz? Akkor azt is megtanulhatsz a neten!

Engem például most az e-learning mellett a blogírás, a vállalkozásalapítás és az online marketing érdekel, ezért elvégeztem a marketingcommando ingyenes email tanfolyamát és beiratkoztam a gazdagmamiéra is. Ez utóbbi különösen hasznos a kezdő vállalkozók számára. Szeretnék többet tudni a Google, a Facebook és a Twitter lehetőségeiről is, így olvasom a gugliságok és a socialmarketing blogokat is. Ezeken az oldalakon is vannak ingyenesen letölthető ebookok, azokból is tanulok. Az előbb említett fájlmegosztó oldalakon is keresem a hasonló témákat. És sajnos én is azok közé tartozom, akik nem tudnak eléggé angolul, így angolul is tanulok a neten. Hogy hol és hogyan, arról jövő héten írok majd.

Megosztás a Facebookon

Ahhoz az informatikus nemzedékhez tartozom, amelyik még a szobányi számítógépek korában kezdte pályafutását. Gimnazistaként a matematika tagozaton Ada-Winter tanár úr úttörő munkásságának köszöhetően már programokat írtunk, de lefuttatni már csak külön osztálykirándulás keretében lehetett. Az URAL-2 számítógép, amely a Közgazdasági Egyetemen egy fél folyosót elfoglalt, még filmszalagokat evett, 16 évesen egy nyári munka keretében ilyeneket lyukasztottam. Az egyetemi szakdolgozatomhoz készült programot még lyukszalagra kellett lyukasztani, és amikor dolgozni kezdtem még sokáig az ennél már korszerűbbnek számító lyukkártyákra lyukasztották programjainkat. A hazahozott lyukkártyák még évtizedekig remek bevásárlócéduláknak bizonyultak. (Kisebbik fiam osztálytársai -  akik egyébként napi rutinként használják a számítógépet  - pár éve nálunk láttak először lyukkártyát és nem tudták kitalálni, vajon mi is lehet az.) Programjaink eredményét lepedőnyi nagyságú csupa nagybetűket író papirokon kaptuk meg. Akkor a számítógéphasználat még egy szűk szakmai kör kiváltsága volt. Aztán bejöttek a számítógépekhez kapcsolt terminálok, és már nem kellett egy napot várni, hogy a leadott program lefusson a számítógépen és javíthassuk benne a hibákat. Amikor megjelentek a mikroszámítógépek (Spectrum, Commodore), azokat már szélesebb kör használta, játszani lehetett rajtuk, és az iskolai szakkörön basic programozást tanítottam rajta akkor 9 éves lányom érdeklődő osztálytársainak. Az első PC-n, amin a munkahelyemen dolgozhattam, még nem volt merevlemez, két floppy meghajtó volt csak hozzá, az egyikről az operációs rendszert, a másikról a szövegszerkesztőt használtuk. És a szomszéd szobában lakó másik PC már nem olvasta be a mi PC-nken gyártott fájlokat.

Az internettel 1996 februárjában találkoztam először az Internet Galaxis kiállításon. Azonnal beleszerettem és jelentkeztem a kisérleti jellegű internetszolgáltatásban való részvételre. Sajnos a folyton megszakadó telefonvonal – mint később kiderült, régi tipusú (analóg) telefonvonalam volt még akkor – és az ebből is fakadó busás telefonszámla miatt jobbára csak e-mailezésre tudtam használni az internetet. Ez is sokat jelentett azonban, hiszen így intenzív kapcsolatot tudtam fenntartani akkor ösztöndíjjal Amerikában tartózkodó nővéremmel, és sűrű levelezésünk felolvasásával örömet tudtam szerezni beteg édesanyánknak.

A fordulat 1997 júniusában következett be, amikor az első magyar szélessávú internetszolgáltató, a szépemlékű TVNET Kft és alapítója, Börtsök Zoltán jóvoltából az elsők között juthattam szélessávú internethez. Ettől kezdve feltárult előttem az internet csodálatos világa, amely egyre több lehetőséggel kápráztatott el, és ez ma sincs másképp. 1997 szeptemberében az internetezők papirújságjában, az Internet Kalauzban "Családi autóval az infosztrádán" címmel meg is jelent egy cikkem arról, hogy családom és én mire használjuk az internetet.  Kordokumentumnak érdekes lehet, ezért (miután sikerült megszerezném a Vaterán) belinkeltem ide. 

Ezen a blogon arról szeretnék írni, hogyan spórolok pénzt, időt, fáradságot az internet segítségével. És hogy emellett miért örömforrás is számomra az internet. Azt remélem, hogy a kommentekben vagy vendégiróként Ti is leírjátok majd saját tapasztalataitokat, így adhatunk majd ötleteket egymásnak és azoknak, akik csak most kezdenek internetezni. Lassan 14 éve, hogy először találkoztam az internettel, amelybe azonnal beleszerettem (és azonnal beköttettem), és szeretetem és csodálatom iránta azóta is töretlen. De erről majd a következő postban. Az első bejegyzés szóljon valami fontosabbról, ami így karácsony táján még aktuálisabb is, mint máskor.

Mi, akik sokat internetezünk, tudjuk, hogy az internet jó. Hasznos. Pénzt, időt, fáradságot lehet megspórolni a segítségével. És kellemes. Szórakozni, kikapcsolódni,barátságokat kötni és fenntartani lehet a segítségével.

Mi, akik sokat internetezünk, már nehezen tudnánk meglenni nélküle. Ha nem lenne, már csaknem annyira hiányozna, mintha kikapcsolnák a gázt vagy a villanyt. (A múltkor egy félnapig nem volt áram a lakásunkban. A férjem kicsit aggódott, hogy nem romlik-e meg az étel a hűtőszekrényben. Nekem viszont csak az jutott eszembe, hogy addig nem tudok majd netezni.) Ha egy probléma felmerül, az első reakciónk az, hogy "rákeresek a neten". Angliában nemrég mozgalom indult, hogy mindenki internetezhessen. Nálunk is sokan foglalkoznak ezzel, vannak teleházak és e-Magyarország pontok, van "Kattints rá Nagyi" tanfolyam és vannak pályázatok. De még mindig sokan vannak, akiknek az életéből kimarad az internet, és talán nem is tudják, mit veszítenek vele.

Én, mint internetrajongó és e-learning szakember, a magam eszközeivel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy minél több magyar (nyelvű) ember internetezhessen. Ezért készítettem egy kis e-learning tananyagot az abszolút kezdőknek, akik még alig vagy egyáltalán nem interneteztek és talán még a számítógépet sem használták soha. Azt remélem, hogy aki ezt a 4-5 órás "tanfolyamot" végigcsinálja, tudni fogja használni annyira a számítógépet, amennyire az az internetezéshez szükséges és talán kedvet is kap hozzá. Úgy próbáltam szerkeszteni, hogy a kezdő is egyedül elboldoguljon vele, ha valaki megnyitja neki az első oldalt. Utána pedig már az interneten kaphatja meg a válaszokat további kérdéseire.

Szeretném a segítségeteket kérni ahhoz, hogy ez az írás eljusson azokhoz, akiknek szól. Arra kérlek benneteket, hogy keressetek egy embert az ismerőseitek között, aki még nem internetezik de hajlandó lenne 4-5 órát rászánni, hogy kipróbálja. Segítsétek hozzá, hogy egy internethez kapcsolt számítógépen végigcsinálhassa ezt a programot. Hiszem, ha mindenki hoz még egy embert az internetezők közösségébe, az hasznára lesz az országnak is és az új netezőnek is. Ha sikerrel jártok, írjátok meg kommentben, vagy akár vendégszerzőként egy postban is, ha érdekes a történet. Lehet ez egy jócselekedet karácsony alkalmából, vagy ha különlakó családtag az illető, akár karácsonyi ajándék is lehet egy internet-előfizetés az akciós ajánlatok közül.

A minitanfolyam, amely "Fedezd fel az internetet! Internethasználat kezdőknek" névre hallgat a fejléc jobboldalán lévő képre kattintva nyitható meg, ha letiltjuk az előreugró ablakok blokkolását. Egyelőre csak Internet Explorerrel működik jól, és 1024x768-ra van optimalizálva. Várom erről is véleményeteket, szivesen módosítok rajta, ha valahol nem lenne elég érthető egy kezdő számára.